Kronológiai életkor szerint haladva Domonkos Anci 75., Rakitai Zsuzsi 80., Pap Kori 86., Zsitnik Béla 92., Sándor Pista 95. születésnapját ünnepeltük, no de a biológiai életkor… a fiatalok, találkoztak az örök ifjakkal. Tiszteletbeli tagokat is avattunk. A Kanadában élő Sándor István evezős sporttársunk pár napos váratlan kórházi tartózkodást követően nem tudta vállalni a hosszú repülőúttal való megterhelést, de a nevére szóló igazolványt tiszteletbeli taggá válásáról hamarosan megkapja. Hasonlóképpen tiszteletbeli taggá avattuk Rózsa Pálné dr. Szandtner Editet, Egyletünk régi támogatóját, Szandtner Egonnak a „régi” Nemzeti Hajós Egylet sikeres versenyzőjének, a DNHE alapító alelnökének lányát (tudjátok – a nyolcas róla van elnevezve – Egon bá).

Denk András elnökünk bevezető szavaiban lelkesítette a megjelent szép számú fiatalt, hogy merjenek kérdezni bármit a „nagy evezős elődöktől”, mert mindez javukra válik, és röviden bemutatta őket. Majd Rakitai Zsuzsi beszélt Sándor Pistáról, az emberről, az evezősről, aki tehát nem lehetett most velünk, és aki az egyetlen férfi evezős, aki az összes versenyszámban országos bajnok volt, egypárevezőstől nyolcasig. Egyébként ne feledjétek: a nők között is van egy valaki, aki a normálsúlyban mindent megnyert, szkiff, kettes, kétpár, négyes, négypár, nyolcas, és mindezt összesen negyvennégyszer (ezt tudtátok? J) még pedig Kulifai Kriszta a klub gazdasági alelnöke! Zsuzsi méltatta a megjelentek közötti korelnököt, az olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok Zsitnik Bélát is. „Zsiga” is röviden szólt, és lelkes evezésre bíztatta az ifjúságot, mert, mint mondta, „ne riasszon meg senkit, hogy menyasszonyom mindig kéznél van – és ezzel járóbotjára mutatott – azért 86 éves koromig kint voltam a Dunán, és csak mostanában gyengélkedem”. Következett a négyszeres Európa bajnok Pap Kornélia méltatása, köszöntése, valamint Rakitai Zsuzsa 80. születésnapjának köszöntése, aki szintén nagy evezősnek vallhatja magát, többszörös EB bronzérmes, és negyedik helyezett. A fentebb már említett tiszteletbeli tagok „avatása” után rátértünk a „fő ünnepelt” Szántóné dr. Domonkos Anna, vagyis Anci köszöntésére.

A DNHE "mindenesének", koordinátorának, pályázatírójának, titkárának, szervezőjének, rendezőjének, no és persze jelenleg is aktív evezősének és versenyzőjének (aki miatt van még evezés a Margitszigeten) azt találtuk ki, hogy jó lenne, ha lenne egy megbízhatóan működő laptopja, mert amikor a régi vacakol, lefagy, szervizben van, megáll az élet. Határidőkről maradunk le, megakadnak információk, akadozik a gépezet... így közösen ezzel ajándékoztuk meg, ami valljuk be, saját érdekünkben állt J. Anci örült, és arra kért az ünnepség után, hogy a beszámolóban feltétlen illesszem be köszönő sorait: „Ez úton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki a keddi ünnepségen jelen volt,  a magam és a többi ünnepelt nevében! (…) Köszönöm a szervezőknek a szervezést! Azt gondolom, hogy jó hangulatú, „evezős hagyomány-tisztelő” klubdélután volt. A hasznos ajándékért külön köszönet Mindenkinek, akit illet! Remélem, jól fogja szolgálni az Egylet érdekeit!(is) Evezős Barátsággal: Domonkos Anci”

Nem volt más hátra, mint koccintás a pezsgőkkel, a torták felvágása, a finomságok bekebelezése, és jó hangulatú beszélgetés. Én például megtudtam Pap Koritól, hogy mit mondott Thomas Keller egykori FISA elnök, amikor a magyar sportvezetés visszahívta őt, mint delegált képviselőjét…

Jó volt ott lenni! És nem elsősorban a sok finomság miatt. Bár nem utolsó szempont ez sem J , úgyhogy nézzük miről maradt le, aki nem tudott jelen lenni: Selmeci Vili elnökségi tagunk jóvoltából már megint „szendvics-hegyek”-kel lakhatott jól az ünneplő tömeg, Jármy Miklós DEK (Danubius Evezős Klub) alapító elnökhelyettesünk saját maga által sütött finom zserbója tűnt el hipp-hopp, három ünnepi tortát – „reform”, sacher, és marcipán – falatozhattunk. Kulifai Kriszta hozott rengeteg üdítőt, és volt még Anci jóvoltából sok-sok pogácsa. És még nem is tudom, volt nápolyi, sós apró, kókusztekercs, ásványvíz, pezsgő, szóval terülj-terülj asztalkám…

De igazán azt volt jó átélni, hogy a sport, a versenyzés élménye, a mi esetünkben az evezés szeretete, mennyire kortalanná teszi a gondolkodást, mennyire hasonló élményekről számol be egy olimpiai bronzérmes, egy többszörös Európa bajnok, vagy Európa-bajnoki érmes, mint egy nagy felnőtt nemzetközi versenyről még csak álmodozó, serdülő, vagy ifjúsági korú, tán jövőbeli olimpikon. Ez bizakodásra ad okot…a nagyok is így kezdték…az az „utolsó húsz csapás” nagyon rosszul esik, pláne, ha kiderül, hogy „na még húsz csapás”…

Lépésről-lépésre haladva fejlődik az ember fizikailag, szellemileg, lelkileg, technikailag, és a sportkarrier befejeztével is mindig előhívható az élet bármely nehézségén átsegítő, mindent elsöprő „finish”. Mindenkit buzdítunk, hogy beszélgessen gyakrabban a múlt és jelen nagy evezőseivel, nagyon sokat lehet tanulni tőlük.

A köszöntés szűk körben ért véget, már este 9 körül, de akkor már előjöttek azok a történetek, amelyek nélkül az evezős nem válik evezőssé… edzői szokások, versenyzői ellenszegülések, edzőtáborok, edzésmódszerek, versenytaktikák, vidámságok.

A szervezők nevében szeretnék köszönetet mondani minden megjelentnek, és mindazoknak, akik nem tudtak jelen lenni, de támogatták az ünnepség megrendezését, és üdvözletüket küldték az ünnepelteknek! Jövőre veletek ugyanitt…

Alliquander Anna